Jeremy
Nem tudom, mit akarok itt pontosan, de már harmadszorra megyek el az épület előtt. Ami akkor még jó ötletnek tűnt, most már egyáltalán nem az, de ma nincs hova mennem, haza pedig semmiképpen nem akarok. Pláne nem, mielőtt a bátyám elmegy dolgozni. Szóval valahol nem ártana kikötnöm és úgyis akartam már valami maradandót. De most már nem tetszik annyira a dolog, a hely is rémiszt egy kicsit és valahogy akárhányszor elmegyek az ajtó előtt, egyre barátságtalanabbul néz rám a hely. Újabb cigire gyújtok rá, lassan ez is elfogy, nem lesz ez így jó. Valamit ki kell még találnom, hogy ehhez is hozzájussak. A francba már, hogy tegnap az a pénzes pacák meggondolta magát! Így kifogytam a pénzből is. Nem is tudom, miért akarok ide bemenni, fizetni nem nagyon tudnék mivel, hacsak… De mennyi az esély rá? Újabb kört megyek az épület előtt. Be akarok menni, igen, akarom is, meg nem is, de hogy mit, azt nem is tudom pontosan. Végül elfogy ez a szál is, és mivel nincs több már, nincs miért kinn álldogálnom. Nagy levegőt veszek és kezem az ajtókilincsre csúsztatom. Kicsit remeg, pedig nem félek, legalábbis nem nagyon. Végül csak döntésre jutok és benyitok. Akarok valami ilyet magamra és kész.
- Hello! – Ez inkább hangzik hebegésnek a számból, mint valami rendes köszönésnek. Ennek ellenére várok és széjjelnézek. Valahol tetszik a hely, olyan, mint egy műterem, különleges és mégis hordoz valami személyeset, egyedit. Megfog a hangulata. Majd egyszer talán én is eljutok odáig, hogy saját műtermem legyen. Vajon az enyémben is érződni fognak ezek a dolgok? Végülis ha tényleg jó tetováló, akkor ő is egy művész, nem? Tehát igen, biztos vagyok benne, hogy így kell lennie és majd egyszer nekem is lesz valami hasonlóm. Majd egyszer, ha végre sikerül összeszedni rá legalább egy bérleti díjat. Nagyot sóhajtok, ha így megy tovább és ugranak az estéim, akkor nem hiszem, ráadásul Lucas is otthon lesz jövő héten, tehát nagyon nem kéne otthon lennem. Nem csak nem kéne, nem is akarok. Soha többet nem akarom, hogy ő öleljen, vagy hogy hozzám érjen. Undorodom tőle és még anyám is… Mindent tud és hagyja, már őt is gyűlölöm, azt hiszem. Mélázva nézegetem a helyet, a gondolatok peregnek bennem, ahogy mindig. Egyre inkább azt érzem, hogy nem kellett volna idejönnöm, de most már mindegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése